SZARVAS ATTILA

A Felvidéki Alkotók Egyesületének individuális tagja.

Behunyt szemmel

Behunyt szemmel, csendesen várom,

Ábrándozva lesem, hogy jöjjön az álom.

Hozzon valami édeset, nem baj ha nem igaz,

Mézédes csók az imádottól, hoz vigaszt.

Plátói a szerelem, senki sem tud róla,

Tanuja nincs is, csak az álmodó róna.

Az is, csak épp ott volt, amikor álmodtam,

Amikor álmomban, két kezed megfogtam.

Ott volt a róna, benne a pagony,

Látták az álom mosolyt is, ajkadon.

Mert álmomban, amikor ott voltál,

Te is, boldogan mosolyogtál.

Te is álmodtál egyet, ami jó volt,

Elfordult szemérmesen, a vén, öreg hold.

Pedig ő látott már hasonlót, nem is egyet,

Haszontalan, plátói, de igaz szerelmet.